A Sátoraljaújhelyi Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatal műszaki tanácsosa levelet írt az országos szőlészeti és borászati főfelügyelőnek, Rácz Sándornak, amelyből kiolvashatóak a közpince elvárt paraméterei: „10.000 hl bormennyiség, amelyet 7 hektoliteres hordókban két sorban helyeznének el, ehhez szükséges egy 900 m hosszú, 4 m széles és 2,5 m magas pinceszakasz”.

A település elfogadta a földművelésügyi miniszter tervét, amely szerint „a már évtizedek óta oly sok csapástól sújtott Tokaj-Hegyalja megmentése érdekében (…) nagyszabású borközraktárt fog létesíteni (…). Abban a reményben, hogy ez az intézmény fokozatosan annyira fog fejlődni, hogy befogadóképességével képes lesz a Tokaj-Hegyalja összes bortermelőinek méltányos érdekeit kielégíteni, s ezáltal az egész országra nézve jelentékeny közgazdasági tényezővé leend”. A város ehhez felajánlotta díjmentes használatra a MÁV rakodó pályaudvara mellett fekvő telkét, „mindaddig, amíg ez a terület e célra használtatik”.

A sátoraljaújhelyi állami közpince terveinek az elkészítésére (Váczy-)Hübschl Kálmánt, Vác akkori főmérnökét kérték fel. Kálmán (Váczy-)Hübschl, the chief architect of Vác, was commissioned to prepare the plans for the state public wine cellar in Sátoraljaújhely.

Kiírták a kivitelezési munkálatokkal kapcsolatos versenytárgyalási hirdetményt a Budapesti Közlönyben. Az előzetes terv az volt, hogy a Közpince emeletes igazgatósági épületét 1911 novemberéig tető alá hozzák, és addigra az előpincét, a borpincét és a mélyföldszintet is használatba tudták volna venni. Az igazgatósági épület földszinti és emeleti helyiségeit 1912. május 1-jére szerették volna, hogy készen legyenek. Az ajánlatok elbírálására és a munkálatok odaítélésére július 28-án tartották a zsűrit. • Építkezés műszaki ellenőrzése: Államépítészeti Hivatal (ÁH), Gazdasági Műszaki Hivatal (GMH) • Szőlészeti és borászati főfelügyelő: Rácz Sándor, Deák Andor • Tervező, művezető építész: Váczy-Hübschl Kálmán okl. építész • Föld-, kőműves-, beton-, vasbeton-, vas- és ácsmunkák: Balogh Kálmán okl. mérnök, mint fővállalkozó (Budapest)

Balogh Kálmán az építkezési munkálatokat szeptember elején megkezdte, „minthogy azonban az építkezésre legalkalmasabb nyári építési időből körülbelül másfél hónap telt el az árlejtés tartása és a munka odaítélése közt”, Balogh az eredeti határidők betartását nem vállalta. Így a Gazdasági Műszaki Hivatal (GMH) oly módon kötötte meg vele a szerződést, hogy az összes munkának 1912. augusztus 1-jéig kell elkészülnie.

Balogh Kálmán kérelmet intézett az Államépítészeti Hivatalhoz nagyobb hitel rendelkezésre bocsátása végett. A szerződéses munkák többet tettek ki az előirányzottnál, így a kiviteli összeg a pótmunkák nélkül is elérte a 275.000 koronát. Az ÁH-t értesítették az összeg kiutalványozásáról, amelyből a vállalkozóknak „a teljesített munka arányában megfelelő előlegeket” kellett folyósítania.

A borpince nem készült el az augusztusi határidőre. A GMH felszólítást kapott az építkezés állásáról való jelentéstételre. Rácz Sándor szeptemberi elején keltezett jelentése szerint az általa augusztus 30-án megtekintett építkezés „olyan lassan halad, hogy semmi kilátás sincs arra, hogy azt november eleje előtt befejezhessék”.

A (Váczy-)Hübschl Kálmán tervező, művezető építész, Rácz Sándor főfelügyelő, Lipcsey Árpád műszaki tanácsos és Dvorácsek József királyi építőmester alkotta bizottság megtekintette az építkezést. Megállapították, „hogy az elszomorító állapotban van, és nincs remény, hogy ily körülmények között májusra is befejeződhessék. (…) A legnagyobb részt apróságok ezek, melyek azonban bosszantóak, mert a szemet sértik” – fogalmazott Hübschl. A helyszíni szemle után sürgették az ott észlelt hiányok pótlását.

A GMH március 7-én (Váczy-)Hübschl Kálmán művezető építész, Hajós Károly kir. főmérnöképítési ellenőr, Balogh Kálmán okl. mérnök és Neuberger Testvérek vállalkozók, valamint Deák Andor szőlészeti és borászati felügyelő, mint az állami borpince vezetőjének bevonásával újabb, a „legapróbb részletekre is kiterjedő helyszíni szemlét” tartott.

Deák Andor szőlészeti és borászati felügyelő, valamint Szabó Mihály pincemester a lakásaikat elfoglalták, kezdetét vette az irodai munka az épületben, a borpince teljes átadására azonban még várni kellett.

Felterjesztették a borpince használatba vételére vonatkozó véghatározatot. A parkosítási terveket a Budapesti Kertészeti Tanintézet terjesztette elő a sátoraljaújhelyi, miskolci és badacsonyi borpincék kert területére.

A Zemplén Megyei Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztályának novemberi gyűlésén a szőlőbirtokosok egybehangzóan a borpince mielőbbi megnyitását óhajtották, a vendéglősök, kocsmárosok, borkereskedők és magánosok úgyszintén. Deák Andor báró Ghillány Imre földművelésügyi miniszterhez intézett előterjesztésében november 19-én kérést fogalmazott meg, hogy a miniszter intézkedjen, hogy a pince a „közóhajokra való tekintettel” működését mielőbb megkezdhesse. Ekkorra datálható a borpince homlokzatán elhelyezendő címerek tárgyában tett jelentés is, eszerint a 10 darab címer elkészítésére Zsolnay Vilmossal kötöttek szerződést.

Ekkor tárgyalták a pince előtti tér rendezését. A borpince kóstolójának bútorokkal való berendezése tárgyában szintén ez évben tettek előterjesztést.

A sátoraljaújhelyi Magyar Királyi Állami Közpince ünnepélyes megnyitását április 19-én tartották igen jelentős részvétel mellett.